Szifilisz szerológiai tájékoztató

A szifilisz (vérbaj, luesz) napjainkban is a harmadik leggyakoribb bakteriális eredetű nemi betegség. A kórokozó, a Treponema pallidum fertőzés a klasszikus nemi aktus mellett orális, anális és oro-anális szexuális aktus révén is átadható. Az infekció fertőzött terhesről a magzatára is átadódhat, és az esetek mintegy harmadában súlyos magzati/újszülöttkori szövődményekhez vezet. Terjedésében ugyanakkor szerepet játszhat a direkt vérkontaktus is, így a közös tűt és fecskendőt alkalmazó intravénás kábítószert használók körében is előfordulhat. A kezeletlen betegség lefolyása során tünetes és tünetmentes szakaszok váltakoznak.  A tünetek (kezdetben többnyire fájdalmatlan fekély, nyirokcsomóduzzanat, majd kiütések, nyálkahártyafekélyek, láz, fejfájás, egyéb általános tünetek jelentkeznek.) A fertőző szakaszt követően évekkel később súlyos szervkárosodások (idegrendszer, szív-érrendszer, bőr- csont elváltozások stb.) is kialakulhatnak.  A betegség felismeréséhez gyakorlott nemigyógyász és célzott laboratóriumi vizsgálatok szükségesek.

A szifilisz szűrővizsgálatot a várandósok, a véradók, a szervdonorok alacsony kockázatú csoportjain túl a magas kockázattal rendelkező betegeknél: nemi úton terjedő fertőzések (HIV, HBV-, HCV-pozitivitás, illetve egyéb frissen diagnosztizált nemi betegség) kapcsán; szexmunkásoknál, homo-biszexuális férfiaknál, neuroszifiliszre gyanús idegrendszeri tünetekben szenvedő betegeknél mindenképp javasolt elvégezni. A laboratóriumi vizsgálati eredményeket minden esetben az anamnesztikus adatokkal egybevetve, és az aktuális klinikai tünetekkel párhuzamosan kell értelmezni.

A szerológiai tesztek (ellenanyag-vizsgálatok) a fertőződést követő 2-3. héttől kezdve döntő szerepet töltenek be a betegség laboratóriumi vizsgálatában, azaz a szifiliszdiagnosztika pillérének tekinthetőek. A vérvételi eredményből kizárható vagy megállapítható egy korábbi átvészeltség ténye; sőt, akár egy akutan zajló, friss fertőzés is valószínűsíthető.

Hepatitis B vírus (HBV)

A hepatitis B világszerte elterjedt, védőoltással megelőzhető vírusfertőzés, mely akut és krónikus májgyulladást, cirrhozist és hepatocelluláris carcinómát okozhat. Szexuális úton, vérrel, illetve egyéb testváladékokkal és anyáról magzatra terjed. Magyarországon 1999-től oltják a serdülőket hepatitis B ellen, de a felnőtt populáció nagy része fogékony.

A hepatitis B fertőzés során az esetek 10%-ában a szervezetnek nem sikerül a vírust legyőznie, ekkor krónikus májbetegségről beszélünk, perinatális fertőzés esetében ez az arány sokkal magasabb, 90% körüli. A krónikus hepatitis B fertőzés évekig tünetmentesen lappanghat, miközben visszafordíthatatlan károsodást okoz a májsejtekben: terápia nélkül a fertőzöttek 15–40 százalékában fejlődik ki májcirrhosis és/vagy hepatocelluláris carcinoma.

Hepatitis B vírusfertőzés szerológiai szűrővizsgálata során HBsAg kimutatást, illetve indokolt esetben további kiegészítő vizsgálatokat, pl. anti-HBc kimutatást végzünk. Javasolt a vizsgálat többek között ismeretlen eredetű májenzim emelkedés, ismeretlen/új partnerrel folytatott védekezés nélküli szexuális együttlét/vérrel történt kontamináció (pl tűszúrásos baleset, intravénás droghasználat, nem steril körülmények között végzett tetoválás vagy piercing belövés) esetén, illetve várandósság alatt a kötelező szűrővizsgálatok részeként.

Hepatitis B elleni védettség (védőoltás vagy átvészeltség miatt) igazolására Anti-HBs ellenanyag titerszint meghatározás (HBsAg kimutatással kombinálva) javasolt.

Hepatitis C virus (HCV)

A hepatitis C vírusfertőzés miatt kialakuló előrehaladott májbetegség jelenleg a májtranszplantáció legfontosabb okaként szerepel a nyugati országokban. A hepatitis C vírus alapvetően vérrel, és vérkészítményekkel, illetve anyáról magzatra terjed, előfordul szexuális transzmisszió is, de ritkábban, mint a Hepatitis B vagy a HIV esetében. Sem aktív, sem passzív védőoltás nem áll rendelkezésre a fertőzés megelőzésére, melynek következtében kialakulhat akut vagy krónikus hepatitis. Az akut HCV-fertőzés kb. 80 százaléka progrediál krónikus infekcióba, melynek 10−20 százalékában alakul ki 2-3 évtized múltán valamilyen szövődmény, például májcirrhozis, és 1−5 százalék a májrák előfordulása. A krónikus vírusfertőzöttek évekig tünetmentesen hordozhatják a vírust és fertőzhetnek. A legnagyobb kockázatnak kitettek az egészségügyi dolgozók, az intravénás droghasználók, de nem megfelelő sterilitással végzett tetoválás vagy piercing beültetés is veszélyt jelenthet, továbbá a hepatitis C fertőzött anya magzatának is átadhatja a fertőzést.

Az időben kiszűrt HCV fertőzés ma már gyógyítható, így a szűrővizsgálat a szövődmények megelőzésének hatékony eszköze, melyhez csupán egy vérvétel szükséges, a vérből hepatitis C ellenes antitest kimutatást végzünk. Javasolt többek között ismeretlen eredetű májenzim emelkedés vagy vérrel történt kontamináció (pl tűszúrásos baleset, intravénás droghasználat, nem steril körülmények között végzett tetoválás vagy piercing belövés) vagy ismeretlen partnerrel történt védekezés nélküli szexuális kapcsolat esetén.

Világszinten hét HIV-vírussal élő emberből átlagosan egynek nincs tudomása fertőzöttségéről. Gyakori tévhit, hogy a vírus csak bizonyos populációkban terjed, pedig bárkit elérhet nemtől, nemi orientációtól vagy szexuális szokásoktól függetlenül. Éppen ezért fontos, hogy mindenki vegyen részt szűrővizsgálaton, ha új partnere van, vagy felmerül esetében a potenciális fertőzöttség lehetősége. A vénás vérből vett ELISA-alapú tesztek legújabb generációja 99-100%-os specifitással és szenzitivitással rendelkezik, tehát nagyon ritka az álpozitív, illetve álnegatív eredmény, és a korábbi tesztekhez képest hamarabb, már akár a fertőzést követő harmadik héten megbízható eredményt adnak. A teszt a fertőzés hatására termelődő p24 antigént, illetve a HIV1- és HIV2-ellenes antitesteket mutatja ki. Mivel az idejében felfedezett HIV-fertőzés ma már eredményesen kezelhető gyógyszerekkel, melyek hatására elkerülhető az AIDS kialakulása, és az, hogy a HIV-vel élő továbbadja a vírust szexuális partnerének vagy anyaként gyermekének, a legfontosabb a korai felismerés, amelyre a Vascular Diagnostics laboratóriuma által is használt, negyedik generációs ELISA-alapú tesztek minden eddiginél alkalmasabbak. A vizsgálathoz mindössze vénából vett vérre van szükség. A minta elemzését követően már akár egy munkanapon belül megkaphatja a páciens az eredményt. Habár a teszt nagyon megbízható, a protokoll szerint a szűrőteszten kapott reaktív eredményt az erre kijelölt HIV referencia laboratóriumban is meg kell erősíteni ugyanazon a mintán, illetve két héttel később egy másik vérminta vizsgálata is szükséges.

Chlamydia trachomatis PCR és szerológia

A Chlamydia trachomatis infekció a leggyakoribb bakterialis STI (sexually transmitted infection, azaz nemi úton terjedő fertőzés), ami elsősorban a fiatal korosztályban, 15-25 éveseknél fertőz. Méhnyak-, húgycső-, végbél-, garat- illetve kötőhártyagyulladás a leggyakoribb klinikai formái. Nőknél különösen gyakori, akár 70-80%-os a tünetmentesség, kezelés nélkül viszont súlyos, krónikus szövődmények alakulhatnak ki a diagnosztizálatlan betegeknél. A szűrés gyors, megbízható eredményt ad, a megfelelő antibiotikus kezelés pedig teljes gyógyulást biztosít. A rendszeres szűréssel lerövidül az esetleges kezeletlen fertőzés ideje, így csökken a felszálló infekció okozta, krónikus kismedencei szövődmények (mint például a méhen kívüli terhesség, kismedencei fájdalom, meddőség) kockázata is.

Akut fertőzés gyanújakor a baktérium kimutatása az érintett szerveknek megfelelően urogenitalis, analis, illetve conjunctiva-váladékból történik, PCR vizsgálattal. Ezt nem lehet vérből végzett ellenanyag-vizsgálattal kiváltani, mivel az akut gyulladásos kórképeket nem kíséri specifikus ellenanyagszint-emelkedés.

Ezzel szemben krónikus fertőzés diagnosztizálására (például meddőségi kivizsgálás részeként) kifejezetten a vérvétel és a szerológiai teszt javasolt, mert a kialakult immunválasz lehetőséget nyújt a szérumban jelenlévő specifikus IgA és IgG ellenanyagok kimutatására.

A nemzetközi ajánlások szerint javasolt a 25 év alatti, szexuálisan aktív nők évente történő szűrése, illetve új partnerrel való együttlét után ugyancsak fontos a szűrés. Az újszülöttkori fertőzések megelőzésére a terhesség alatti szűrővizsgálat számos országban már része a rendeletben meghatározott prenatalis vizsgálatoknak.

Mycoplasma, ureaplasma PCR és tenyésztés

Az urogenitalis traktusból gyakran kimutatható mycoplasmák közül a Mycoplasma hominis és az Ureaplasma fajok diagnosztikája speciális tenyésztéssel, illetve PCR vizsgálattal történhet. Hangsúlyozni kell, hogy ezek a baktériumok nem minden esetben tekinthetők kórokozónak, legtöbbször ugyanis a normál bakteriális flóra részét képezik. Bizonyos esetekben, ha jelentős mértékben elszaporodnak, szerepük lehet húgyúti fertőzésekben, valamint egyes terhességi, illetve újszülöttkori kórképekben. Rutinszerű kimutatásuk azonban nem javasolt, mivel a gyakori ártalmatlan „hordozás” félrevezető leletet eredményezhet.

Előbbi fajokkal ellentétben valódi STI (nemi úton terjedő betegséget okozó) ágensnek tekinthető a Mycoplasma genitalium. Kimutatása a rutin laboratóriumi diagnosztikában csak PCR vizsgálattal lehetséges, kitenyésztése ugyanis körülményes és hosszadalmas. Leggyakrabban húgycső- és méhnyakgyulladásban tekinthető kórokozónak, ritkábban

kismedencei fertőzést idézhet elő. Tünetmentesen előfordulhat a garat- és a végbél-flórában.