Lymphogranuloma venereum (LGV)
A Chlamydia trachomatis a fertőzött nyálkahártya-felszíneken gyulladást okozó, elsősorban szexuális úton vagy kontakt módon közvetített, az emberi sejtekben szaporodó baktérium. (A trópusokon, rossz higiénés viszonyok között elterjedt, súlyos esetekben vaksággal járó, szemfertőzést okozó, úgynevezett A-C típusai itt nem kerülnek tárgyalásra.) A világszerte leggyakoribb bakteriális nemibetegségért felelős D-K törzsek a húgy-ivarszervek; a végbél; a kötőhártya és a garat nyálkahártyáján okoznak többnyire felszíni gyulladást. A D-K törzsek okozta chlamydiasis túlnyomórészt tünetszegény/tünetmentes kórlefolyással jár, ami felismerés és megfelelő kezelés híján növeli a későbbi krónikus, kismedencei szövődmények kockázatát.
Az L típusok okozta lymphogranuloma venereum (LGV) a D-K típusokkal ellentétben jóval invazívabb fertőzést okoz. Az eredetileg trópusi/szubtrópusi országokban jellemző betegség az MSM populációban öltött járványos formát. Az MSM populációból a fertőzés a biszexuális betegek közvetítésével a nőkre is átterjedhet, bár ez extrém ritkán fordul elő.
Magyarországon 2012-ben diagnosztizálták az első LGV esetet, 2022-re az ismert esetek száma meghaladta a 220 esetet. Valamennyien az MSM-rizikócsoporthoz tartoznak és többségüknél egyidejűleg HIV infekció is kimutatható. Az LGV-járványhoz kapcsolható, igazolt női megbetegedést hazánkban eddig egy esetben regisztráltak.
Ez az invazív baktérium a nemiszervek, ill. a végbél nyálkahártyáján behatolva a nyirokutakon át terjed és a helyi fekélyképződést követően elsődlegesen a lágyéki, ill. egyéb regionális nyirokcsomók váladékozó duzzanatát okozza. Láz, hidegrázás, izomfájdalom, általános rosszullét kísérheti a tüneteket. Kezeletlen esetben az érintett szervek nyirokhálózatának elzáródása és a járulékos szövetkárosodás súlyos késői szövődményekhez vezethetnek.
A laboratóriumi diagnosztikához szükséges mintákat a fertőzött szervből kell venni, amiből specifikus LGV-PCR-t futtatnak a laboratóriumban. A beteg szexuális partnereit is szűrni kell LGV irányába. Differenciál-diagnosztikailag egyéb STI kórképeket is számításba kell venni. A kiterjesztett STI szűrés (HIV, szifilisz, gonorrhoea stb. irányába) a gyakori koinfekciók, felülfertőzések miatt feltétlenül indokolt. Az LGV bejelentendő kórkép. Gyanúja esetén a releváns klinikai mintákat az erre specializálódott laboratóriumba kell küldeni (NNK, Bakteriális STI Referencia-Laboratórium, Budapest).
Igazolt LGV fertőzésben az antibiotikumkúrát a szokásosnál hosszabb ideig, 3 hétig kell alkalmazni. A betegek követése a klinikai tünetek teljes gyógyulásáig szükséges. A szexuális partnerek kezelése során fontos alapelv, hogy azokat a partnereket, akikkel a megelőző 60 napban szexuális kapcsolatot létesített a kezelt személy, fel kell kutatni, meg kell vizsgálni és klinikai tünetmentesség esetén is preventív terápiában kell részesíteni. A fertőzés átvészelése nem jár tartós védettséggel, és az újrafertőződés nagyon gyakori. Forrása legtöbbször a kezeletlen szexuális partner vagy új partner, épp ezért valamennyi szexuális partnert terápiában kell részesíteni. A betegeket informálni kell a fertőzés terjedési módjáról, hosszú távú szövődményeiről, és a megelőzés lehetőségeiről.
